Mai áttekintésünkben egy nagyon érdekes pendrive-val van dolgunk a világhírű SanDisk cég műhelyéből. Miért érdekes? Mert túlzás nélkül az egyik legsokoldalúbb pendrive-nak nevezhető a piacon. Számítógépekkel és mobiltelefonokkal is használható, sőt, sokféle műveletre. Tehát hogyan teljesített a SanDisk Ultra Dual Drive USB-C tesztünk során?
Technikai specifikáció
Az Ultra Dual Drive pendrive alumíniumból és műanyagból készült. Két csatlakozója van, amelyek mindegyike a test más-más oldaláról csúszik ki. Ezek konkrétan a klasszikus USB-A, ami kifejezetten a 3.0-s verzióban van, és az USB-C 3.1. Szóval nem félnék kijelenteni, hogy manapság szinte bármibe bele lehet szúrni a lombikot, hiszen az USB-A és az USB-C messze a legelterjedtebb porttípusok a világon. Ami a kapacitást illeti, megérkezett szerkesztőségünkbe egy NAND chippel megoldott, 64 GB-os tárhellyel rendelkező változat. Ennél a modellnél a gyártó állítása szerint akár 150 MB/s olvasási és 55 MB/s írási sebességet is láthatunk majd. Mindkét esetben ezek olyan finom értékek, amelyek a felhasználók túlnyomó többsége számára elegendőek lesznek. A pendrive továbbra is 16 GB-os, 32 GB-os és 128 GB-os változatban készül. 64 GB-os változatunkért alapkivitelben kellemes 639 koronát kell fizetni.
Design
A tervezés értékelése nagyrészt szubjektív kérdés, ezért tekintse a következő sorokat kizárólag az én személyes meglátásomnak. Azt kell mondanom magamról, hogy nagyon szeretem az Ultra Dual Drive USB-C-t, hiszen nagyon minimalista, ugyanakkor okos. Az alumínium és a műanyag kombinációja számomra jónak tűnik mind a megjelenés, mind a termék általános tartóssága szempontjából, ami ezeknek az anyagoknak köszönhetően hosszú távon nagyon tisztességes lehet. Dicséret érdemel az alsó oldalon található nyílás a zsinór befűzéséhez a kulcsoktól. Ez egy részlet, de mindenképpen hasznos. A vaku méretét tekintve valóban olyan kicsi, hogy bizonyára sok ember kulcsán talál majd alkalmazást. Az egyetlen apró kifogásom a termék tetején található fekete "csúszka", amivel a lemez egyik vagy másik oldaláról lehet kicsúsztatni az egyes csatlakozókat. Szerintem megérdemelné, hogy talán egy jó milliméterrel belesüllyedjen a termék testébe, aminek köszönhetően elég elegánsan elrejtőzne, és nem állna fenn a veszély, hogy például valami megakad rajta. Ez még most sem jelent nagy fenyegetést, de tudod – a véletlen bolond, és tényleg nem akarod tönkretenni a vakudat, csak azért, mert nem akarsz egy húrt a zsebedben.
Tesztelés
Mielőtt rátérnénk a tényleges tesztelésre, álljunk meg egy pillanatra az egyes csatlakozók kilökésének mechanizmusánál. A kilökődés teljesen sima és nem igényel brutális erőt, ami összességében növeli a termék felhasználói kényelmét. Nagyon hasznosnak tartom a csatlakozók teljes kihúzás utáni "reteszelését", aminek köszönhetően a készülékbe helyezve egy centit sem mozdulnak el. Ezután csak a felső csúszkán keresztül lehet feloldani, amiről fentebb írtam. Elég enyhén megnyomni, amíg halk kattanást nem hall, majd csak a lemez közepe felé csúsztatva, ami logikusan beilleszti a kilökött csatlakozót. Ha a csúszka középen van, a csatlakozók nem nyúlnak ki a lemez egyik oldaláról sem, ezért 100%-ban védettek.
A tesztelést két szintre kell osztani – az egyik a számítógépes, a másik a mobil. Kezdjük először a másodikkal, vagyis a kifejezetten USB-C porttal rendelkező okostelefonokhoz tervezett mobillal. Jelenleg sok ilyen van a piacon, egyre több modellel bővül. Pontosan ezekre a telefonokra készítette el a SanDisk a Google Play Memory Zone alkalmazását, amely leegyszerűsítve mind a pendrive-ról a telefonokra letölthető, mind az ellenkező irányban is letölthető adatok kezelésére szolgál - azaz , a telefonoktól a pendrive-ig. Így például, ha alacsony a belső tárolókapacitása, és nem szeretne SD-kártyákra hagyatkozni, ez a flash meghajtó a megoldás a problémára. Az alkalmazás a fájlok átviteli szempontú kezelése mellett azok megtekintésére is szolgál. A pendrive segítségével például filmeket nézhetünk, amelyeket egyszerűen felvehetünk a számítógépünkre, majd gond nélkül lejátszhatjuk a telefonunkon. Meg kell jegyezni, hogy a médiafájlok lejátszása valóban megbízhatóan működik, így nem kell aggódnia az idegesítő elakadásoktól vagy hasonlóktól. Röviden és jól – a lombik megbízható a mobilalkalmazással kapcsolatban.
Ami a számítógépes tesztelést illeti, itt elsősorban az átviteli sebesség szempontjából ellenőriztem a flash meghajtót. Az elmúlt években sok felhasználó számára ők voltak mindennek az alfája és az ómegája, hiszen ők döntik el, mennyi időt kell a számítógép előtt tölteni. És hogy sikerült a pendrive? Az én szemszögemből nagyon jól. Két különböző kapacitású fájl átvitelét teszteltem természetesen olyan eszközökön, amelyek mind az USB-C, mind az USB-A portot teljes mértékben támogatják. Én voltam az első, aki egy 4 GB-os 30K-s filmet vitt át a meghajtóra Thunderbolt 3 portokkal rendelkező MacBook Pro-n keresztül. Remekül indult a film lemezre írása, hiszen nagyjából 75 MB/s-ig jutottam (néha kicsit 80 MB/s fölé is léptem, de nem sokáig). Néhány tíz másodperc elteltével azonban az írási sebesség körülbelül harmadára csökkent, amelynél enyhe felfelé ingadozásokkal a fájlírás végéig megmaradt. Aláhúzva, összeadva - körülbelül 25 percig tartott az átutalás, ami biztosan nem rossz szám. Amikor megfordítottam az irányt, és ugyanazt a fájlt visszatöltöttem a pendrive-ról a számítógépre, brutális 130 MB/s átviteli sebesség bizonyult be. Gyakorlatilag az átvitel elindítása után azonnal elkezdődött és csak akkor ért véget, amikor befejeződött, ennek köszönhetően nagyjából négy perc alatt áthúztam a fájlt, ami szerintem remek.
A második átvitt fájl egy mappa volt, amely mindenféle fájlt rejtett a .pdf-től kezdve a képernyőképeken át a Word vagy a Pages különféle szöveges dokumentumaiig vagy hangfelvételekig (ez egy olyan tárolómappa volt, amely szinte mindegyikünkön van. számítógép). A mérete 200 MB volt, ennek köszönhetően nagyon gyorsan átkerült a pendrive-ra és onnan - konkrétan kb 6 másodperc alatt ért hozzá, majd onnan szinte azonnal. Az előző esethez hasonlóan USB-C-t használtam az átvitelhez. Ezután azonban mindkét tesztet elvégeztem USB-A kapcsolattal, ami azonban egyik esetben sem volt hatással az átviteli sebességre. Nem mindegy tehát, hogy melyik portot használjuk, hiszen mindkét esetben ugyanazt az eredményt kapjuk – vagyis természetesen, ha számítógépünk teljes szabványos kompatibilitást is kínál.
Önéletrajz
A SanDisk Ultra Dual Drive USB-C véleményem szerint az egyik legokosabb flash meghajtó a piacon. Használata valóban széles, az olvasási és írási sebesség több mint jó (hétköznapi felhasználóknak), a dizájn jó, az ára pedig barátságos. Tehát, ha a lehető legsokoldalúbb flash meghajtót keresi, amely jó néhány évig nem hagy lógni, ugyanakkor hatalmas mennyiségű adatot tud majd tárolni rajta, ez a modell az egyik legjobb.
